központi: +36-70-674-8177elnök: +36-70-203-2962

 

 

2017. évben a hozzánk érkezett kérés alapján úgy döntött a Kuratórium, hogy Nagykendre (Románia) egy nagyobb mennyiségű adományt szállítunk ki, ahol mezítlábas gyermekek várják az anyaországból érkező segítséget. Nagykend önkéntese Rózsa Enikő, aki hetente egyszer főz a gyermekeknek, mert egyébként nem ennének meleg ételt, és magyarországi segítője Péliné Bokor Judit megkereste alapítványunkat, hogy a szegedi adományozók által összegyűjtött gyermekruhákat, cipőket, ki tudnánk-e szállítani hozzájuk.

Olyan gyerekeknek gyűjtöttek, akik mind a mai napig mezítláb, kabát nélkül mennek iskolába az egyre hidegebb őszi napokon is. Miután ebben az évben már többször osztottunk ruhákat, egyéb adományokat és még mindig maradt elég a következő osztásra így úgy döntöttünk, hogy mi is felajánlunk meleg holmikat. Dancsi István Úr azonnal mellénk állt, amikor megkerestük kérésünkkel, és vállalta a szállítást, ingyen, ezzel támogatta alapítványunk munkáját. 2017. szeptember 26-án kedden indultunk útnak több mint 80 zsák ruhával (amihez alapítványunk is tett, és 25 kg tartós élelmiszerrel. A hosszú úton megtapasztalhattam, hogy az elmúlt 25 évben mennyit fejlődött Románia, hogy a régi több órás határon való átkelés ma már a múlté. Biztos vannak még teendők, de szembetűnő a fejlődés. 7 órás út után megérkeztünk Balavásárra, ahol az ottani körzeti orvos engedélyezte az adományok egy részének letételét, hiszen Enikőéknél nem fért volna el.

Onnan elmentünk egy családhoz Kiskendre, ahol a két lány olyan szeretettel fordult hozzánk idegenekhez, hogy magunk is meglepődtünk. Megfelelő méretű ruhákat hagytunk ott náluk és persze csokit, amit Péliné Juditék küldtek Szegedről. Majd megérkeztünk célunkhoz Nagykendre, ahol Rózsa Enikő és családja vállalta a ruhák kiosztását a gyerekek méreteit figyelembe véve. Természetesen megvendégeltek minket. Nem engedtek útnak addig, míg bőségesen nem ettünk. Igaz, összességében 3 órát voltunk a helyszínen, de azt a szeretetet, örömkönnyeket, őszinte mosolyt nem lehet elfelejteni. Hajnali 1-kor értük el a magyar határt. Fáradtan, de örömmel és lélekben gazdagabban értünk haza.  Köszönöm Zsoltnak, hogy ilyen pontosan, biztonságosan, barátságosan, segítőkészen állt mellénk, vezette Dancsi úr által üzemeltetett autót! Köszönjük az összes támogató, adományozó segítségét, azt, hogy egy szóra mellénk álltak, ezzel egy jó ügyet szolgálva! Álljon itt Rózsa Enikő levele, amit éjfélkor fogalmazott meg minden segítő honfitársának!