Búcsúzunk egy kedves munkatársunktól

.....Reggel elment iskolába, délután mire hazaért Diamond már nem élt...egy 10 éves gyerek számára ez érthetetlen és felfoghatatlan...hogyan mondod el egy gyereknek a halált, hogy ne törd össze az amúgy is zavart kis lelkét?

Én meséltem neki arról, hogy a Diamond elindult a csillagok közé, ott fog élni tovább, mi nem láthatjuk Őt többé, de Ő látni fog bennünket...az út mire odaér hosszú, napokig tart, azzal tudjuk segíteni, hogy esténként gyertyát gyújtunk, hogy ne tévedjen el a sötétben és figyeljük az eget, mert ha odaér a legfényesebb csillagként fog ragyogni, hogy észrevegyük... 4 nap égett a gyertya a teraszon, 4 este pizsamában néztük az eget sírva...tegnap este Patrik felkiáltott - Nézd anya, ott a Diamond, látod azt a csillagot az a gyémántosan ragyogót? Ő az, nem ment messze itt van a házunk felett... Tegnap este nyugodtan aludtam és reggel elhatároztam, hogy megírom Nektek... Ha szeretnétek elköszönni Diamondtól, este csak nézzetek fel az égre, ott ragyog már a csillaga, tudjátok az a gyémántosan csillogó... A képen a kisfiammal van, a több ezer fénykép közül az egyik örök kedvenc... ... ( Enikő Szokolné Igaz)

diamond