+36-70-203-2962 elnok@ujvilagalapitvany.hu
Select Page

Temetésre gyűjtöttünk

A helyiek megkeresésére vállaltuk, hogy Alapítványunk bankszámlájára gyűjtjük a temetési költséget, hogy Ági, az anyuka el tudja temetni lányát és unokáját, akik 2017. június 6-án szörnyet haltak a balesetben. Szomorú, hogy ilyet kellett vállalnunk, de az elhunytak végső búcsúztatását segíteni szerettük volna. Ebben segítségünkre volt a Damjanich utca végén működő vegyesbolt is.

Részlet a cikkből:
Tragikus baleset volt hétvégén, a 47-es főúton. Ahogy a is beszámolt róla, eddig ismeretlen körülmények között karambolozott frontálisan két autó Hódmezővásárhelynél, két felnőtt és egy gyermek azonnal meghalt, öt embert pedig kórházba kellett szállítani. Lapunk megtudta, hogy az 5 éves Bence, édesanyja és annak élettársa halt szörnyet...

További cikkek, interjúk:

Pénzt gyűjtenek a temetésre
2017. június
Ripost
https://ripost.hu/cikk-penzt-gyujtenek-a-hodmezovasarhelynel-

Nincs pénzük a temetésre
2017. június
RTL KLUB Híradó
https://rtl.hu/rtlklub/hirek/nincs-penzuk-a-temetesre

Baleset a 47-es úton
2017. június
HírTV
https://hirtv.hu/ahirtvhirei/baleset-a-47-es-uton-1396484

Farkasok a könyvtárban

Alapítványunk szervezésében vendégünk volt 2016. május 28-án Dr. Újvári Dóra, a HORKAI Animal Training Center vezető trénere, Horkai Zoltán felesége és három farkasa; a 13 éves Dakota valamint a két 3 hónapos Lobo és Marcus. Dóri közel 1 órás előadást tartott a munkájukról, hogyan került bele a csapatba, hogyan figyelik meg a körülöttük élő állatokat. Cáfolta azokat a tévhiteket, hogy a farkas rátámad az emberre minden ok nélkül. Megerősített minket abban, hogy az állatok kellő ismeretével minden baj megelőzhető, és elsősorban az emberek hibájából történnek a balesetek (ami igen ritka). A több mint 200 érdeklődő megsimogathatta Dakotát, a farkast, aki a nagy meleg ellenére nagyon jól tűrte. Miután a kölyök farkasokat most kezdték szoktatni az emberekhez, a tömeghez, ezért őket csak a kennelben lehetett meglesni. Pergel Virág aki Dóri munkáját segítette beült a kicsik mellé, hogy megnyugtassa őket. Hiába, most láttak először idegeneket. 12 órakor alig akartak elbúcsúzni a gyerekek és szüleik vendégeinktől, de meg kellett tenni, mert hazaindulás előtt a kicsiket is meg kellett mozgatni. A tóalj most láthatott először pórázon vezetett farkasokat.

További információt a 2016-os éves beszámoló c. dokumentumban találhatnak.

Kéz a Kézben Toleranciatábor 2018

Fontosnak tartjuk a táborban, hogy olyan gyerekek is érkezzenek, akik már az előző évben is voltak. Sokat jelentett a tábor életében, hogy voltak olyan segítő gyerekek aki már második alkalommal jöttek el ebbe a nyári táborba. A tavalyi tapasztalatuk, rálátásuk a világra, a környezetükre segítség volt azoknak, akik csak most tapasztalhatták meg, mit jelent a fogyatékkal élőkkel együtt táborozni. Nagy probléma, hogy az ép és a sérült gyerekek gyakorlatilag teljesen elszeparálva élnek egymástól, nőnek fel. Külön intézményekben tanulnak, és ha nincs a családban fogyatékkal élő, gyakran nem is szembesülnek azzal, mit is jelent ez valójában. Nem tanulják meg, hogyan kezeljék sérült társaikat, hogyan fogadják el egymást, vagy egyáltalán hogyan kérdezzék meg, hogy hogyan segíthetnek, ha a másik fél segítségre szorul. Az ilyen tapasztalatok és ismeretek hiánya viszont gyakran passzivitáshoz, bezárkózáshoz, tagadáshoz, illetve ez ismeretlentől való félelemhez vezetnek, azaz félnek sérült embertársaiktól, azok reakcióitól, kommunikációs módszereiktől. Azok a gyerekek, akik először jártak táborunkban, láthatták, hogy a tavalyi ismeretségek hogyan elevenednek újra, és hogy ezek mennyire közvetlen módon zajlanak, mennyire örülnek egymásnak. (Ölelések, kézfogások, kivel mi történt amióta nem látták egymást, stb.) A táborban előző évben is részt vevő gyerekek láthatóan sokkal könnyebben barátkoztak és teremtettek kapcsolatot új társaikkal, mint azok, akik először jöttek ide. Jellemzően ők kezdeményezték a kommunikációt. Így az újonnan érkezettek is könnyebben oldódtak, valamint átadták egymásnak előző évi élményeiket, ismereteiket. A közös kutyás terápiás foglalkozás alkalmat adtak arra, hogy megmutassák, hogyan tudnak együtt dolgozni sérült társukkal, hogyan tudják segíteni őket, így a táborban először részt vevő segítő gyermekek sokkal hamarabb és bátrabban oldották meg a feladatokat, mint ahogy azt az első tábor idején történt. A közös zumbázás, strandolás, éneklés új felfedezéseket hozott. Megtapasztalhatták, mekkora erő és kitartás van a tábor lakóiban. Látták, hallották, milyen nagy szeretettel énekel és rappel a fogyatékkal élők közül (Misike és Tomi), milyen kitartással mozog együtt a zenével Gabi, és azon társaik, akik képesek az önálló mozgásra. Miután a segítő gyerekek felismerték, hogy a fogyatékkal élő társaik számára mennyire fontos a zene, még a medencében is közös dalra fakadtak. Minden kötelezettség nélkül keresték az egymással való kapcsolat és játék lehetőségét a szabadprogramok idején is, nem korlátozódott a közös programokra egymás megismerése. Ez a magas szintű nyitottság a segítő gyerekek részéről több volt, mint amit vártunk

Média: https://entescom.hu/2018/07/09/kez-a-kezben-kulonleges-tabort-tamogatott-makoi-aruhazunk/

Beszámoló

Kéz a Kézben Toleranciatábor 2017

A tábor gyermekei makói, hódmezővásárhelyi és szegedi iskolák résztvevői voltak, összesen 64 fővel.
A tábor összetétele 30 ép = segítő gyermek és 34 fő fogyatékkal elő (halmozottan sérült fiatal) a szegedi GEMMA Központ az általános iskola, a fejlesztő iskola, a készségfejlesztő iskola, s a fejlesztő iskolai nevelés – oktatásban már nem részesülő fiatalok, tanulók. E gyerekek közül 27 fő táborban alvós, 7 fő napi bejárós volt. Összesen 64 fő táborozott a szegedi Partfürdőn-Kemping területén. A fogyatékkal élők magas létszámát az iskola dolgozói – gyógypedagógusok, gyógypedagógiai munkát segítő asszisztensek, önkéntes gyakorlatukat teljesítő gyógypedagógia szakos hallgatók, illetve a gyógypedagógiai munkát segítő, gyakorlatukat töltő asszisztens hallgatók látták el a teendőket 3 váltó műszakban 24 órás ügyeletet biztosítva.
Ebben a táborban ezt a létszámot öt házban sikerült elosztani. Fontos volt, hogy egymáshoz közeli épületeket kapják a GEMMA Központ gyermekei (Molli és Tünde nevű épületek), mert csak így tudták magas szinten elvégezni a fogyatékkal élő gyerekek felügyeletét. Ez nagyon ideális lehetőséget jelentett számunkra. A Molli épületét sikerült lépcsőlifttel ellátni (még ha ideiglenesen is), ami megkönnyítette a mozgásukban korlátozott gyermekek helyváltoztatását, a pedagógusok által való mozgatását. A Molliban aludtak a fejlesztő iskolás tanulók, hiszen a lépcsőlift kiépítése ezt a házat akadálymentesítette, így a tisztálkodásukat, az elhelyezésüket, az éjszakai felügyeletüket itt koordinálni tudták. Az étkezés is ezen épület alatt található árkádban történt. A széles folyósó, a kényelmes szobák ideális férőhelyet jelentettek, s a gyermekek állapotának megfelelően sikerült a szobák elosztását megvalósítani.
Segítő (ép) gyermekek a táborban
A tábor célja, hogy a segítő gyermekek megtanulják “kezelni” sérült társaikat. Érezzék, lássák, hogy a fogyatékkal élők milyen nehézségeket küzdenek le. A gyermekek jelképesen örökbe fogadtak egy-egy sérült kis társat, akinek a napi teendőit megfigyelték, a pedagógusok által kapott információkat megjegyezték, megtanulták. A közös gondoskodás, a feladatok elvégzése bár kihívás volt a segítő gyerekeknek, mégis örömmel tölötte el szívüket. A sok közös rendezvény összekovácsolta a kis csapatot. Barátságok születtek (egyáltalán nem az volt a fontos, kinek milyen fogyatákossága van!), mélyültek el. Megtapasztalhatták, hogy milyen a feltétel nélküli elfogadás, szeretet, ami sérült társaiknak teljesen természetes, hisz számukra nem lényeges, hogy barátaik milyen külső fizikai megjelenéssel, vagy anyagi háttérrel rendelkeznek. Nekik kizárólag az elfogadás és a szeretet a fontos, minden más tényező, ami társadalmunk mai társas kapcsolataira jellemző, nem érdekes. Kizárólag az a fontos, hogy a másik fél milyen emberi értékekkel bír. Azt is megtanulhatták, hogy nekik pont olyan érzéseik vannak egymás iránt, mint bárki másnak. Miután a táborban részt vevő segítő gyerekek ezt felismerték, sokkal felszabadultabban és bátrabban élték meg élményeiket, és gátlások nélkül keresték egymás társaságát a közös foglalkozásokon túl is. A közösen átélt élményt a tábor végén szüleiknek mesélték el, így a gyerekekeken keresztül a családjukban is megtörtént a társadalmi érzékenyítés, még ha nem is olyan mélyrehatóan, mint a táborban részt vevők számára.
Sokat jelentett a tábor életében, hogy voltak olyan segítő gyerekek aki már második alkalommal jöttek el ebbe a nyári táborba. A tavalyi tapasztalatuk, rálátásuk a világra, a környezetükre segítség volt azoknak, akik csak most tapasztalhatták meg, mit jelent a fogyatékkal élőkkel együtt táborozni. Nagy probléma, hogy az ép és a sérült gyerekek gyakorlatilag teljesen elszeparálva élnek egymástól, nőnek fel. Külön intézményekben tanulnak, és ha nincs a családban fogyatékkal élő, gyakran nem is szembesülnek azzal, mit is jelent ez valójában. Nem tanulják meg, hogyan kezeljék sérült társaikat, hogyan fogadják el egymást, vagy egyáltalán hogyan kérdezzék meg, hogy hogyan segíthetnek, ha a másik fél segítségre szorul. Az ilyen tapasztalatok és ismeretek hiánya viszont gyakran passzivitáshoz, bezárkózáshoz, tagadáshoz, illetve ez ismeretlentől való félelemhez vezetnek, azaz félnek sérült embertársaiktól, azok reakcióitól, kommunikációs módszereiktől. Azok a gyerekek, akik először jártak táborunkban, láthatták, hogy a tavalyi ismeretségek hogyan elevenednek újra, és hogy ezek mennyire közvetlen módon zajlanak, mennyire örülnek egymásnak. (Ölelések, kézfogások, kivel mi történt amióta nem látták egymást, stb.) A táborban előző évben is részt vevő gyerekek láthatóan sokkal könnyebben barátkoztak és teremtettek kapcsolatot új társaikkal, mint azok, akik először jöttek ide. Jellemzően ők kezdeményezték a kommunikációt. Így az újjonnan érkezettek is könnyebben oldódtak, valamint átadták egymásnak előző évi élményiket, ismereteiket. A közös kutyás terápiás foglalkozás alkalmat adtak arra, hogy megmutassák, hogyan tudnak együt dolgozni sérült társukkal, hogyan tudják segíteni őket, így a táborban először részt vevő segítő gyermekek sokkal hamarabb és bátrabban oldották meg a feladatokat, mint ahogy azt az első tábor idején történt. A közös zumbázás, strandolás, éneklés új felfedezéseket hozott. Megtapasztalhatták, mekkora erő és kitartás van a tábor lakóiban. Látták, hallották, milyen nagy szeretettel énekel és rappel a fogyatékkal élők közül (Misike és Tomi), milyen kitartással mozog együtt a zenével Gabi, és azon társaik, akik képesek az önálló mozgásra. Miután a segítő gyerekek felismerték, hogy a fogyatékkal élő társaik számára mennyire fontos a zene, még a medencében is közös dalra fakadtak. Minden kötelezettség nélkül keresték az egymással való kapcsolat és játék lehetőségét a szabadprogramok idején is, nem korlátozódott a közös programokra egymás megismerése. Ez a magas színtű nyitottság a segítő gyerekek részéről több volt, mint amit vártunk
Alalpítványunk önkéntesei sok videót, képet készítettek, amik megörökítették a tábor minden napjait. 

Beszámoló

Kéz a Kézben Toleranciatábor 2016

Kéz a Kézben Toleranciatábor az Auchan támogatásával 2016.

Együtt táboroztak sérült és ép gyermekek ezen az öt napon. Feladatunk volt, hogy egymást megismerjék, közös programokon vegyenek részt, egymást segítve készítsenek tárgyakat, emlékeket, amit a tábor végén hazavihettek. A tábor teljes idején segítő kutyákkal találkozhattak és együtt játszhattak. Szakemberek segítették a tábor munkáját. A táborban részt vettek a Kutyával Egy Mosolyért Alapítvány kiképzett segítő kutyásai valamint a Csibész Kutyasuli iskolás kutyái.
Szakemberek: Berta Éva logopédus, Köböl Erika gyógypedagógus, Szokolné Igaz Enikő habilitás kutyakiképző és felvezető Kutyával Egy Mosolyért Alapítvány önkéntese, az “ÚJ VILÁG” Alapítvány kutyás terápiás foglalkozásainak vezetője, Dobsa Evelin, Szekeres Lajos, Török Eszter, Zavarkó Éva, Magyar Sarolta, Fábián Rita, Csatai Judit, Láng Erika, Doktorné Kosztolányi Anett, Vas Nelli, Joó Krisztina, Kovács Anita és Ördög-DEák Mónika pedagógusok.
Segítő önkéntesek voltak: Szokol Ádám- Önkéntes, József Attila Gimnázium, Makó, Kőszegi Ádám- Önkéntes, József Attila Gimnázium, Makó, Kiss Balázs- Önkéntes, József Attila Gimnázium, Makó, Kurai Antal- Önkéntes, József Attila Gimnázium, Makó.

Beszámoló

Pin It on Pinterest